AZ ABLAK

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy
ezzel
megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához
közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont
bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségröl, gyerekekröl, a
katonakorukról, a
nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal töltötte az idöt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit
lát
az ablakon át a kinti világból. A másik
ágyon fekvö embert egy idö után szinte csak ezek a színes
beszámolók tartották életben, már alig várta öket, ez volt minden
változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett
órákig,
egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítö
részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvö
behunyta
a
szemét és maga elélé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetröl beszélt.
Bár a folyton fekvö ember nem hallotta a zenészeket, maga elé
képzelte öket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülö növér az ablak melletti
embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt
örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belsö ágyon fekvö
beteg
kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A növér
szívesen segített, kényelembe helyezve öt azon az ágyon, majd
magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve látta: az ablak egy tûzfalra néz.
Megkérdezte a növért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal,
hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A növér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a
falat sem.
Valószínûleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat,nem törödve
saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük öket, de ha derûnket és
boldogságunkat osztjuk meg másokkal,megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a
dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
Minden nap ajándék az élettöl, így becsüld meg a napjaidat, melyek
száma - bármilyen sok is jusson - véges.